Canfield
Írta:
Balogh István
Ez az egyik legnépszerűbb passziánsz, nevét egy tizenkilencedik századi amerikai játékkaszinó-tulajdonos műgyűjtőről, Richard A. Canfieldről kapta.
KÁRTYA: Egy standard 52 lapos kártyacsomag szükséges.
KIRAKÁS:Osszunk ki zártan egy 13 lapból álló segédtalont, majd
fordítsuk meg, hogy alsó lapja nyitottan felülre kerüljön Rakjunk
ki négy lapot képpel felfelé a talon jobb oldalára, ezek alkotják
az alakzatot.A következő lapot helyezzük képpel felfelé az alakzat első lapja
fölé; ez a négy alaplap egyike, és értéke meghatározza a másik
három lapét( amiket játékba kerülésokkor rakjunk ki).
Ha az alakzat egy lapja megegyezik az alaplap értékével, tegyük
a helyére, és helyezzünk egy újabb lapot az alakzatba.
CÉL: Az alaplapokra felépíteni a néagy színcsaládot.
A lapok rangsora folyamatos, azaz ha az alaplapok királyok, a
soron következő lapoknak ászoknak kell lenniük.
JÁTÉK:A talonból egyszerre három lapot üssünk fel, de minden
hármasnak csak a megjelenő (felső) lapja kerül játékba (az alatta
lévő lapok is felhasználhatók, emint szabaddá válnak).
Ha a talon végén csak egy vagy két lap marad, azokat egyesével
kell kijátszani. Az alaplapokra színek szerint építsünk, az
alakzat oszlopait pedig lefelé menő sorrendben, színre való
tekintet nélkül, felváltva piros-fekete lapokat.
A piros-fekete váltakozás és a számsorrend betartása mellet az
alakzat egy teljes oszlopa átrakható egy másikba. Az alakzatban
megüresedett helyeket a segédtalonból kell azonban betölteni. Ha
a segédtalon elfogyott, az üres hely betölthető a domb felső
lapjával, de nem szükséges azonnal.
ÚJRAOSZTÁS:
A talon keverés nélkül, tetszóleges számban
újraosztható, amíg a játék el nem akad vagy ki nem jön.