Canfield
Írta: Balogh István
Ez az egyik legnépszerűbb passziánsz, nevét egy tizenkilencedik századi amerikai játékkaszinó-tulajdonos műgyűjtőről, Richard A. Canfieldről kapta.
KÁRTYA: Egy standard 52 lapos kártyacsomag szükséges.
KIRAKÁS:Osszunk ki zártan egy 13 lapból álló segédtalont, majd fordítsuk meg, hogy alsó lapja nyitottan felülre kerüljön Rakjunk ki négy lapot képpel felfelé a talon jobb oldalára, ezek alkotják az alakzatot.A következő lapot helyezzük képpel felfelé az alakzat első lapja fölé; ez a négy alaplap egyike, és értéke meghatározza a másik három lapét( amiket játékba kerülésokkor rakjunk ki).
Ha az alakzat egy lapja megegyezik az alaplap értékével, tegyük a helyére, és helyezzünk egy újabb lapot az alakzatba.
CÉL: Az alaplapokra felépíteni a néagy színcsaládot. A lapok rangsora folyamatos, azaz ha az alaplapok királyok, a soron következő lapoknak ászoknak kell lenniük.
JÁTÉK:A talonból egyszerre három lapot üssünk fel, de minden hármasnak csak a megjelenő (felső) lapja kerül játékba (az alatta lévő lapok is felhasználhatók, emint szabaddá válnak). Ha a talon végén csak egy vagy két lap marad, azokat egyesével kell kijátszani. Az alaplapokra színek szerint építsünk, az alakzat oszlopait pedig lefelé menő sorrendben, színre való tekintet nélkül, felváltva piros-fekete lapokat.
A piros-fekete váltakozás és a számsorrend betartása mellet az alakzat egy teljes oszlopa átrakható egy másikba. Az alakzatban megüresedett helyeket a segédtalonból kell azonban betölteni. Ha a segédtalon elfogyott, az üres hely betölthető a domb felső lapjával, de nem szükséges azonnal.
ÚJRAOSZTÁS: A talon keverés nélkül, tetszóleges számban újraosztható, amíg a játék el nem akad vagy ki nem jön.