Francia kártya

Írta: Balogh István



A francia kártya pontos eredete nem ismert. Kínában, Indiában, Perzsiában egyaránt fellelhetőek voltak kártyajátékok, különböző időkben. Európába a Mamlúk-Egyiptomból jöhetett 1370 körül, Franciaországban 1377-ben már feljegyezték.


Francia kártya eredete
A francia kártyán lévő alakok és fő szín fajai egy-egy európai ország történetében jellegzetességet hordoz. Olaszországban a Tarokk és a velencei trappola jelent meg, utóbbiban már fellelhető négy szín melyek a négy társadalmi osztályra is utalhatnak. A francia kártya ismertető jelei 1480 körül érkezhettek német kártyákról. A németek függetlenítve magukat az olasz befolyástól saját kártyát készítettek, melyen megjelent: szív, a levél, a makk, csengő jelképe. Ezzel szemben a hagyományos francia kártyákon absztraktabb formák jelentek meg.

A legenda szerint a francia kártyajáték feltalálása Gringonneur, 15. századbeli francia festő nevéhez fűződik. A kártyával szerette volna VI. Károly francia királyt szórakoztatni, aki köztudottan szeretett kártyajátékokkal játszani. A leleményes francia festő a feljegyzések szerint 3 pakli kézzel festett paklit készített a királynak, amit borsos áron meg is vásároltak tőle.

A kártyagyártás, tehát Franciaországban már a 15. században folyt és a szomszédos országokba is szállítottak a kártyából. A 16. században Lyon és Rouen volt a franciakártya gyártásának központja. Az ország különböző részein regionális kártyák alakultak ki, ezekből a 18. század eljén a kilenc adózási közetnek megfelelően 9 féle francia kártya gyártását engedélyezték. Ezek voltak Párizs, Auvergne, Douphiné, Lomousin, Langouedoc, Guyenne és környékének, valamint Provence, Lotharingia és Burgundia regionális kártyái. E típusokat a 1760-ban a párizsi minta kivételéval megszüntették: A hivatalosan engedélyezett francia kártya a 17. században kialakult párizsi minta maradt.

A francia forradalom kitörésekor a forradalmi kormány megtiltotta a királyi felségjelvények ábrázolását a kártyákon. A korona helyébe a frigiai sapka került. Ezután az átmeneti intézkedések után a lille-i forradalmi bizottság új változat kibocsátását rendelte el. Az első forradalami kártyán, 1793-ben a királyok helyett a háború, a béke, a művészet és kereskedelem géniuszait ábrázolták.

A párizsi minta azonban túlélte a forradalmat. A monarchia visszaállításával újból forgalomba került, bár nem sokáig, mert Napóleon 1811-ban új nemzeti kártyáról rendelkezett. Az új változat káró király lapján a császárt klasszikus nagyságok közt ábrázoltk Julius Ceasarként, babérkoszorúval a fején. A lipcsei vereség után, a Bourbonok visszatértével. 1814-ban ismét a párizsi mintánt kezdték gyártani mint hivatalos kártyát, s azóta is változatlanul jelenik meg, de tükörképes formában és indexekkel.
Francia kártyajáték 1850-ből
Francia kártyajáték 1850-ből
A párizsi minta jellegzetessége, hogy az ábrázolt alakok nevét is feltüntetik a lapokon. Az elnevezések a 17. századtól változatlanok. A királyok nevei a régmúlt idők uralkodói: zsoltárköltő Dávid, Julius Caesar, Nagy Sándor, Nagy Károly. A dámák között van Ráchel (Jákob felesége), Pallasz Athéné (a tudomány istennője), Judit (aki megölta a hazáját leigázó asszír hadvezért, Holofernest). A párizsi minta sok országban a hagyományos franciakártya alapja lett. Jellegzetessége jól felismerhető.

Francia típusú kártyák a nagyvilágban
Olaszország északi részén, Lombardiában és a svájci Ticino kantonban, amely 1803-ig a milánói hercegség része volt, francia sorozatjelű kártyát használtak. Ennek a milánói mintának sok rokon vonása van a 18. századi, Dél- és Délkelet-Franciaországban honos kártyákkal. A lapok alakja azonban keskesny olasz forma.

A 19. században kialakult firenzei kártyaminta alakjai realisztikusak, velencei típusú öltözéket viselnek. E típussal csaknem azonos az ún. toszkánai kártya, amely helyi változat és a firenzeivel egyidőben születette. Addig Piemontbaan igen kis változtatással vették át a párizsi mintát. A különbség az, hogy a lapok felezővonala a párizsival ellentétben nem átlós, hanem horizontális. A sorozatjelek ruhadíszként is szolgálnak.

A genovai minta a 18. század végi francia megszállás időszakában alakult ki, s csaknem ikertestvére a francia forradalom utáni párizsi kártyának. Csupán színezése tér el részben, és az alakok elnevezése maradt el. A genovai kártyatípus azon az úton van, hogy nemzetközivé váljék, mert már eddig is messze Olaszország határain túl elterjedt. Meghonosodott Belgiumban, majd Hollandiában és hazánkban is.

Mint említettük, a 16. századi Franciaországban Lyon volt a kártyagyártás egyik központja, többféle típust gyártottak exportra is. Egyikük svájci, a bajor és az osztrák piacra készült. Ez a típus Ausztrában gyökeret vert vert, és fokozatosan terjedt el az Osztrák-Magyar Monarchia területén is. Ez az ún. bécsi minta (Wiener Bild). Ez a típus forgalomban volt Lengyelországban is.
Modern angol stílusú kártya
Modern angol stílusú kártya
Angliában a 15. században már volt kártyaipar, mert védelmére IV. Edward megtiltotta külföldi eredetű kártyák bevitelét. A 16. században a magas kártyaadó miatt Francaországból roueni kártyafestők települtek át Angliába, s ott meghonosították kártyájukat. Így lett a roueni minta a mai angol kártya őse. A roueni mintát eredetileg a Csatorna francia partvidékén és Flandriában használták.

Az elegáns, könnyed stílusú roueni minta terjedt el Angliában az idők folyamán, a sokszori újrametszés következtében eltorzult, stilizált lett, s erősen magán viselte az angol kártyafestők nehézkes stílusát. A minta a 18. század közepe táján megállapodott, s a 19. századi kisebb módosítások után máig is változatlan maradt. Ez a kártya elterjedt a volt angol birodalom egész területén, a domíniumokban, a gyarmatokon és a protektorátusokban egyaránt. Az jelképes alakok elvontsága jó kiindulási alapot nyújtott ahhoz, hogy az angol mintájú kártya nemzetközivé váljék.

Az angol kártya a 17. században angol és holland telepesek révén gyökeret vert Észak-Amerikában is. Itt az első kártyák spanyol eredetűek voltak. Ennek nyoma maradt délnyugaton, az indiánok bőrre festett kártyáin. A függetelenségi háború után az Egyesült Államok kártyafestői a már meghonosodott angol mintát gyártották tovább. A két ország e hagyományos kartyáját ma is nehéz megkülönböztetni egymástól.
Rajnai minta francia színjelzőkkel
Rajnai minta francia színjelzőkkel
Németországban a berlini vagy észak-német minta terjedt el, ami a párizsi kártya egyik változata, mégis önálló típusnak tekinthető. Alakjai a német középkori öltözéket viselő méltóságok. A kártya közvetlen elődje a 18. századi régi bajor regionális típus lehetett, de a német eredet nem mutatható ki. Skandináviában hasonló rajzú kártyát használnak.

A Rajnavidék és Frankfurt körzetének hagyományos kártyája a 18. század végéről való. Kevésbé díszes alakjai vannak. Ez a kártyaminta Lengyelországban, Belgiumban és Hollandiában is elterjedt. Svédorszában a párizsi, Norvégiában pedig az angol minta egy helyi változtát is gyártják. Belgiumban a kártya első nyomai a 14. századból, a brabanti hercegség idejéből valók. Egykorú feljegyzés szerint a hercegi kincstárnok 1379-ben hét birka árát fizette ki egy csomag kártyáért. A múlt századokban az országnak virágzó kártyaipara volt, főleg a Turnhout mesterei tűntek ki. A jelenlegi, általánosan használt kártya az olasz genovai mintának csaknem a hasonmása.
Matyó motívummal diszített kártya
Matyó motívummal díszített francia kártya (Piatnik Kártyagyár - Budapest, 1932)
A kártyát Hollandiában már a 14. században is ismerték, de a 17. századig semmi nyoma nem volt a holland kártyának. Annyi tény, hogy a 17. században Hollandia kártya-kézműipara virágzott, s Európa akkori legnagyobb kereskedelmi flottája a kártyát más országokba is elszállította. A napóleoni megszállás idején - a 18. század végén - minden kivitel megszűnt, s a holland kártyaipar később, a belga mesterekel folytatott verseny során sem tudott tapra állni. A gyártás meg is szűnt, Hollandiát jelenleg Belgium látja el kártyákkal. Hagyományos holland kártyaminta nem alakult ki. A belga kártyák jellegzetessége, hogy az ász lapok városképet ábrázolnak, a lap közepén sorozatjellel.

Francia színjelzőkkel készültek Oroszország kártyái is. Az általánosan használt hagyományos kártya a párizsi minta egyik változata. Az orosz kártya története a 18. század végétől követhető nyomon. Előtte francia és német behozatallal fedezte a szükségletet. Az orosz kártyagyártás eredetileg cári monopólium volt, amelyet 1817-ben hoztak létre a katonák és tengerészek árvái otthonának fenntartására. Ennek védjegye egy fiókáit etető pelikán rajza volt.

Hány lapos a francia kártya?
A francia kártya lapjainak két ismertetője a szín és a magasság, amelyek alapján egy pakliban 52 (4×13) különböző lap lehetséges.
Francia kártya
A négy szín: treff (fekete háromlevelű lóhere), kőr (piros szív), pikk (fekete lándzsahegy),káró (piros rombusz). Tehát nem valódi színekről van szó, hanem a lapok sarkában található jelről.

A lapoknak 13 féle magassága lehet: számok 2-től 10-ig, őket követik a figurás lapok: bubi vagy jumbó (jele általában J – jack –, hollandul B – boer), dáma (jele Q – queen –, ritkábban D, vagy hollandul V – vrouw), király (K – king –, ritkábban R – roi, rex – vagy hollandul H – heer) és az ász (jele A – ace, hollandul: aas), amely játéktól és szituációtól függően egyaránt betöltheti az 1-es és a legnagyobb lap szerepét is.